Amikor kifelé figyelek, a környezetemre, a körülöttem lévő eseményekre, a körülöttem lévő emberekre, akkor azt hallom, amit ők mondanak, azt látom, amit a világ, a tv, a média vagy a szomszéd véleménye mutat. Az “eszemre” hallgatok és elhiszem azt, amit a szememmel látok.
Elhomályosul, ami bent, a szívemben, a lelkemben van.
Nem látom igazán, hogy mi az, ami igazán fontos nekem, bennem. Nem látom, hogy már itt és most mennyi mindenem, értékem van. Nem hallom a belső hangot, mert kifelé figyelek.
Amikor a figyelmem önmagamon van, nyugodt vagyok és befelé figyelek akkor jönnek meg azok az ötletek, gondolatok, sugallatok, amire szükségem van. Akkor hallom meg a belső hangomat, akkor merem megálmodni az igazi vágyaimat.
