Elhatároztam, hogy bármennyire idegen is számomra, jelen leszek a social media-ban. Bemutatkozom és vállalom magam, lesz, ami lesz.
Nem szeretem, ha fényképeznek. Idegen számomra a sok póz, a kell és a muszáj. Távol áll tőlem a manír és a talmi csillogás. Mégis kellett egy fénykép, amin a magam teljességében én vagyok. Nem a PR- kiadás, hanem a valódi UniCoach Zsuzsi.
Nem ment könnyen.
Hiába volt meg minden támogatásom- profi sminkes, fotós, akikben bízom és csodálatos fodrász-, húsz perc után mégis úgy éreztem, ELÉG! Frusztrált, zavart és feszült lettem. Ekkor készült el ez a fotó. A kép, amin kínomban nevetek.
„LÉGY ÖNMAGAD ÉS JÁTSSZ!”- ezt a mondatot kaptam ajándékba a kis segítő csapatomtól.
Kimentem a stúdióból és tüdőmet átjárta a friss szabad levegő és a gondolat otthonra talált a fejemben: Légy önmagad! És játssz!
Ezzel helyrebillent minden. Rájöttem, hogy ha harcolok, nem nyerhetek. A csapat értem van, az én sikeremért. „Csak” el kell tudnom fogadni a jót, „csak” teret adni neki.
Azóta valahányszor ránézek erre a képre, azt juttatja eszembe, hogy mindig akad egy segítő kéz, egy jó szó, egy bátorító pillantás. MINDIG van választásom. Ahogy Neked is!
Ha kilépnél a komfortzónádból, mert most jött el a TE időd: elkísérlek.
Ha Neked is szükséged van egy segítő kézre, hívj bátran, elkísérlek ezen az úton.
